3. rész

Egy érdekes reggel!

Hola kedveseim. Elkezdődött a suli és semmire sincs időnk ~Lily-vel. Na ja ő 8-os én 9-es. Gondolom vannak még itt tanulók úgyhogy tudjátok miről beszélek. Nos ennek a blognak az ötlete pattant ki a fejemből tegnap úgyhogy most itt is van a 3. rész!

*Heni*

Reggel megint úgy keltem egy felmosó mivel tegnap megint sokáig kellett tanulnom. Az órám megint csörgött mondván: Kelj fel. Reggel van. Ma furcsa mód nem volt mellettem senki. Felültem a paplanommal együtt és körbe néztem a szobámban. Éreztem hogy a hátam nagyon fáj. Magam mögé nyúltam és mit találtam? A matek könyvem. Remek a matek megint elrontotta a napon de ma korán reggel. Nagyon szuper. Kikászálódtam az ágyból majd az ablakhoz tipegtem és kihúztam a függönyt. Ahogy ezt megtettem telibe az arcomba sütött a nap. Elmentem a szekrényemhez amibe valami normális cuccot kerestem. Nagy nehezen találtam a mai időhöz megfelelő ruhát:

Mivel az idő megengedi ezért lazába öltöztem. Bementem a fürdőbe és felraktam egy halvány sminket. Miután mindennel végeztem lementem a konyhába ahol érdekes látvány fogadott. Anya és apa reggeliztek közben beszélgettek. 

- Jó reggelt. Hát ti? - kérdeztem miközben a hűtőhöz mentem. 

- Reggelizünk. Kicsim, ma van a suli buli nem? - kérdezte apa mire azt hittem kiköpöm a narancs levet. 

- Igen. Miért? - kérdeztem. 

- Csak mert ma elutazunk. Csak holnap reggel érünk vissza. Menj és aludj ma Anne-nél jó? - nézett rám anya.

- Oké. És merre mentek? - kérdeztem miközben a szendvicsemet majszoltam amit anya már előre megcsinált. 

- Azt hiszem Chichago-ba megyünk. - mondta apa majd a tányérját a mosogatóba tette. Mindketten végeztek majd egy-egy puszival elköszönve elindultak dolgozni. Lassan megettem a szendvicsem többi részét is majd felszaladtam a táskámért és mentem is ki Taylor-hoz.

- Jó reggelt nagy fiú. - mosolyogtam rá.

- Reggelt hercegnő. Mi ez a jó kedv? - kérdezte miközben kinyitotta az ajtót.

- Semmi. Ma van a suli buli. - mondtam boldogan. - Anne-ért is megyünk. - mondtam.

- Tudom. - mosolygott majd indított is. Kimentünk a kapun és elindultunk lefelé Anne-ék felé. Mikor odaértünk Taylor dudált és az ajtó nyílt is. Mikor észre vettem Anne-t nem tűnt valami boldognak. 

- Jó reggelt. - ült be mellém. 

- Jó reggelt. Nos hölgyek mehetünk a helyre? - kérdezte Tay.

- Ma nincs kedvem. - mondta Anne ami nagyon fura volt. 

- Mi? - csodálkoztam. 

- Nem akarok. Menjünk a suliba Taylor. - mondta és neki támaszkodott az ablaknak. Inkább nem erőltettem mert ha akarja elmondja ha nem nem. Mivel nem mentünk kávét venni ezért nagyon korán beértünk. Elköszöntünk Taylor-tól és be is mentünk a suliba. Anne úgy jött mellettem mint egy fél hulla. Még be se értünk az ajtón már hallottam a zenét. Biztos megint Alex-ék. És igazam lett. Anne felnézett majd lehajtott fejjel ment tovább. Mi lehet a baja?

- Anne. Én megyek mert töri dogám lesz. Ha baj van tudod mi a legjobb rá. Menj egy kicsit. - mondtam majd egy puszival ott hagytam..

*Anne*

Nem elég hogy szarul aludtam hangom sincs. Nem tudom hogy fogom Alex-al közölni hogy nem énekelek. Nagyon meg fog rám haragudni. Érzem. Inkább nem álltam meg ma reggel énekelni mert akkor kicsit kiakadna az egész suli. Éppen a terem felé mentem mikor valaki megfordított. 

- Hé. Mi a baj? - nézett rám hatalmas szemeivel. 

- Semmi. - motyogtam halkan. 

. Aha persze. Nem lennél ilyen ha nem lenne semmi. Meg amúgy is ma este buli. - mondta miközben kisimított egy hajszálat a szememből. 

- Tudom. Alex mondanom kell valamit. - kezdtem.

- Igen? - nézett le rám kérdőn.

- Nincs hangom. Ma úgy keltem hogy nem tudok egy hangot se kiénekelni. Ne haragudj de nem lépek ma fel. - mondtam és könnyes lett a szemem. 

- Hé ne sírj. - mondta és letörölte az áruló könnycseppet. - Én tudom hogy estére visszajön a hangod. Most pedig irány a táncterem és táncold ki magad. Tudom hogy az segíteni szokott neked. - mosolygott rám. Honnan tudja?

- Rendben és kérlek ne haragudj. - suttogtam. 

- Soha. - mondta majd megfordult és elment. Nem értettem mire mondta hogy soha. Nem foglalkoztam vele inkább elmentem a szekrényemhez és kivettem a sporttáskám. Megnéztem mi az első órám. Ének. Nagyszerű. Úgy döntöttem a mai éneket kihagyom és nem szólok senkinek hanem elmegyek a tánc terembe. Kéne valamit kezdjek azzal a mozgás sorral ami a fejemben van. Beértem az öltözőbe ahol az én cuccomon kívül volt még egy de ez nem lány cuccnak tűnt. Na mindegy - gondoltam magamban. Miután kész lettem elindultam a próba terembe ahonnan zaj jött ki. Valami zene. Közelebb mentem az ajtóhoz és tényleg zene szűrődött ki. Ezek szerint valaki van bent. Nagyon halkan ahogy csak bírtam benyitottam és amit láttam elég fura volt....

~Heni~

Megint egy jó kis töri doga ami engem annyira érdekel mint hogy hány hajszálam van. Mondjuk ez elég érdekes téma hogy ténylegesen mégis csak hány hajszála van egy embernek. Az biztos hogy a törinél még ez is izgalmasabb. Talán a fehér fal is izgibb mint ez. Utálom a törit de a tanárt annál inkább. Ki nem állhatom ezt a banyát és persze ő se imád engem ez nem is kérdés. Valamiért olyannyira utál hogy épp hogy kettes vagyok nála. Persze kettes is csak azért vagyis csak szerintem azért mert benne vagyok az énekkarban meg a tánc csapatban is és ez a szemében "nagy dolog". Na mindegy térjünk vissza a töri dogára. Na szóval kettes kérdés: "Mikor volt a második világháború és miért tört ki?" Honnan tudjam. Szép volt jó volt elmúlt. Na jó azért nem volt se szép se jó de akkor is nekem ez minek? A világháborúról fogok énekelni vagy mi a szösz? Feladom. Jó ha tudtam a 25 kérdésből 10-et max de szerintem annyit se. Kivittem a tanár elé és visszaballagtam a helyemre. Előhalásztam a fülesem és benyomtam egy jó kis dalt. Arra eszméltem fel hogy mindenki pakol és megy kifelé. Na de jó ez az óra is eltelt végre. Megyek meg keresem Anne-t. 

*Anne*

Mikor megláttam hogy ki van itt első kérdésem az volt magamban hogy: "Hogy jutott be a suliba és miért van itt?" A következő az hogy milyen kurva jól táncol. Istenem az a mozgás. Mire feleszméltem a folyosót ellepték a diákok. Gyorsan beosontam az ajtón és bezártam azt. Mire megfordultam szembe találtam magam a legszebb szempárral a világon. Belemélyedve a zöld szempárba észre se vettem hogy hozzám beszél.

- Hahó? - legyezett előttem mire én felkaptam a fejem. 

- Szia izé én azért. - nyökögtem össze-vissza.

- Nem kell magyarázkodj csak ne szólj egyik tanárnak se kérlek. - nézett rám szép szemeivel. Bólintottam majd ledobtam a táskám és a magnóhoz mentem majd benyomtam azt. Ahogy meghallottam a dallamot a testem elkezdett magától mozogni. Innentől nem én irányítom. Éreztem a fejemben a dal dübörgését és ez teljesen megnyugtatott. Hirtelen két kezet éreztem a derekamon. Valaki velem együtt kezdett mozogni amerre csúsztam arra jött Ő is. Mikor előre hajoltam Ő hátra. Mikor balra hajoltam Ő is. És ez így ment. A tükörben csak magamat és a felém tornyosuló alakot láttam. Mikor az utolsó dallamok is elhalkultak megfordultam és szembe néztem vele.

- Élveztem. - mondta majd sarkon fordult és kisietett. Meglepődtem ezen a tettén ugyanis ilyen nem történt velem még. Csak ott álltam mint akit fejbe vágtak és mosolyogtam. Olyan 10 perc bambulás után rájöttem hogy menni kéne tesire így felkaptam a cuccom és ahogy voltam elfutottam órára. Mikor beestem az összes szem rám szegeződőt én pedig csak lazán a tanárhoz mentem és közöltem vele hogy táncolni voltam mire ő azt mondta hogy akkor nyugodtan üljek le. Mivel utálom hogy mások parancsolgatnak illetve jó tanácsot adnak nekem ezért inkább beálltam ma úgyis röpizünk amit ki nem hagynék. Beálltam a többiekhez futni. Futás közben egész végig a táncon járt az eszem. És ez elég nagy baj volt...