4.rész

Ez is csak velem eshet meg.!

Anne

Futás közben egész végig a táncon járt az eszem. És ez elég nagy baj volt...

Mikor pont nem figyeltem előre rittig belerohantam Alex-ba. Ohh fasza gondoltam magamban. Ahogy neki csapódtam a hátának azzal a lendülettel vágódtam hátra. Amikor Alex észre vette hogy eléggé béna helyzetben vagyok azonnal iderohant mellém. 

- Anni minden oké? - hangja aggódó volt.

- Nem nem oké semmi. Kibaszottul fáj a bokám. - suttogtam mivel a hangom még mindig ramaty volt. 

- Uhh. Na gyere elviszlek a suli orvoshoz. Lehet hogy csak zúzódás. - mondta majd esküvői pózban felemelt és kimentünk a tesi terem ajtaján. 

- De én nem akarok odamenni Alex. Semmi bajom. - kezdtem vitatkozni a fiúval aki nem állt meg egy pillanatra sem csak ment előre mint egy faltörő kos. 

- Nem Anne. Mindenképpen meg kell hogy nézze a lábad. Nem tudhatjuk mi van vele. - mondta Alex olyan komoly hangon mint még soha. Sose beszélt így velem. 

- Jól van na. - mondtam és bevágtam a durcit. Utáltam mindig ha helyettem döntenek. Lassan elértük az orvosit aminek már az ajtójától rosszul vagyok. Utálok idejönni. Alex lassan benyitott és bevitt a váróba. Letett az egyik fehér székre majd bekopogott. 

- Tessék. - kiabált ki egy hang. 

Alex visszajött hozzám majd újra karjaiba kapva benyitott az orvoshoz. Mikor beértünk meglepődtem ugyanis nem az a sznob banya ült az orvosi székben hanem egy fiatal srác. 

- Jó napot. - köszöntem illedelmesen. 

- Sziasztok skacok. Nyugodtan tegezzetek. Én most egy pár hétig leszek Mrs. Smith helyett. Mi történt veled csajszi? - kérdezte miközben felállt és mutatta Alex-nak hogy tegyen le a vizsgáló asztalra. 

- És mi a nevetek? - kérdezte miközben megnyomta a bokámat. Az én számat ebben a pillanatban nem éppen egy nőies káromkodás hagyta el. 

- Én Alex vagyok ő pedig itt a nem éppen kúltúrált Anne. - nevetett Alex.

- Én Sam vagyok. Amúgy semmi gond a káromkodás miatt. Szóval ez azt jelenti hogy nagyon fáj a bokád. Próbáljuk meg azt hogy teszünk rá jeget és ha lejjebb megy akkor csak zúzódás. - mondta Sam majd elsietett. Nem sokkal később vissza is jött egy pólóba csavart jégakkuval. 

- Köszi. - mondtam és hátra dőltem így fekvő helyzetbe kerülve. Nem tudom mennyi idő telt el de arra keltem fel hogy valaki rázogat a nevemet kántálva. 

- Mi a franc van? - kiabáltam rá szegény Sam-re. 

- Sajnálom. Ne haragudj. Csak gondoltam felkeltelek. - mondta Sam.

- Ohh én sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Hány óra van? - kérdeztem és felültem.

- Dél múlt. - mondta Sam és leült az asztalához. 

- te jó ég. Hol van Alex? - estem kétségbe.

- Elment összeszedni a cuccotokat. Azt mondta hogyha felkeltél hívd fel. - mondta Sam.

- Oké. - mondtam és a zsebemhez nyúltam de leesett hogy a telefonom nincs nálam. - Sam, hívhatok egyet a mobilodról? - kérdeztem.

- Persze tessék. - adta oda. Azonnal tárcsáztam Alex számát. Gyorsan elhadartam neki hogy felkeltem és hogy jöjjön értem. 

- Köszi. - adtam vissza a mobilt. 

- Kérdezhetek valamit? - nézett rám Sam.

- Persze. - mosolyogtam rá. 

- Alex és te együtt vagytok? - kérdezte a szemebe nézve.
- Nem csak jó barátok vagyunk nagyon régről. - mondtam. - Amúgy lábara állhatok már? - kérdeztem.

- Ja persze de csak lassan. - mondta és elém állva segített leszállni az ágyról. Óvatosan álltam rá a lábamra és örömmel konstatáltam hogy már nem fáj annyira. Felemeltem a fejem ami alig volt pár centire Sam fejétől. Mikor feleszméltem a bambulásból már az ő ajkai az enyémeken voltak. Nem ellenkeztem. Ekkor nyílt az ajtó...

Sam: